Mindannyian szeretünk valakit. Mindannyian reménykedünk valakiben. Valakiben, aki örökké mellettünk lesz, óv és véd. Mindannyian vágyunk arra az emberre, aki mellet örökké vidám az élet. Mi mind keresünk, és keresünk. Keressük az igazit, keressük a szenvedélyt. Másban keressük a békét, még is magunkban kellene. Csak találgatunk, hogy ki is az igazi. Csak válogatunk. Pedig... lehet egyszerübb lenne ha hagynák hogy egyszerüen Ő találjon ránk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.