Felkavart, újra mást érzek. NEm tehetek róla. Vagy is de. minden az én hibám. Szeretem? Nem?. Nem szerethetem... hiszen nem hiszek a szerelemben. Vagy de? Én magam se tudom már hogy mit szeretnék, vagy mit gondolok.
Hihhetetlenűl rossz, kimondani is alig lehet. Sjanos mindent elszúrtam. Annyira rossz bele gondolni, hogy lehetett volna máshogy is. Talán. Nem biztos. Felkavart, mert nem tudom mit érzek iránta pontosan.
Stressz? Elhanyagoltság? Egyedúllét? szeretet hiány? mi lehet még? Sokmindenkinél fellépnek ezek a dolgok, még is ki kell valahogy küszöbölni... Nem meg tuls ok már az a bizonyos küyzöb. Átlépek egyet és jön a következő, amit át kellene lépni.
Még is mennyi van az életben? Meglehetne számolni? Soha. Ahogy jársz-kelsz az utcán, újabb és újabb hibbákkal futsz szembe... Mitöbb újabb és újabb roblémákat látsz magad előtt.
Ez mind olyan dolog. amit FOGSZ látni vagy hagyTÁL magad mögött. Milyen idő ez? Jövő és múlt. Minek foglalkoznál a múlttal, ha megtörtént vissza menni az időben nem tudsz, hibáidat kijavítani nem tudod, a jövö az méeg még képlékeny. Ne foglalkozz semmi mással csak a jelennel... Minek gondolnál a holnapra, ha az még úgy is változhat?
Miért gyötröd magad a múlton, ha már úgy sem változhat? Törődj a jelennel, élj a mának, és ne sírj a történtek miatt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.