2 óra.... mintha mi sem történt volna, úgy rohantam utoló órámra.14:35 kicsengettek... s mit sem sejtve futottam a buszhoz. Nem tudtam arról, hogy ott 300 méterre meg halt egy diák.
"...Gyertyákkal és mécsesekkl emlékeztek a hétfőn meggyilkolt fiúra..." Én magam is ott voltam. Mostmár teljes tudással. Hétfő délután 2 óra körül történt. 3 fiú kocsikázott, az egyik srác meglátta a pulcsiját, a volt általános iskolatársán. Egy egyszerű vitának indúlt, mjd verekedés végül pedig a döfés. A meggyanúsított az ütésekre késsel válaszolt.
Erőszakra, erőszak a válasz. Tatja a mondás, s ez az eset is bizonyítja hogy így van. A keddi megemlékezésen, iskolatársak, barátok, családtagok és hozzátartozók vettek részt. Több száz gyertya és mécses gyúlt meg. Talán mindenki úgy gondolja, hogy jobb lenne ha nem beszélnénk róla, de még is kell. Nem lehe erőszakkal megoldani a problémákat, csak is erőszakot eredméye. Az ember ez az eset után jogosan kédi magától: Ki merjek- e menni az utcára? A tett fényes nappal történt. Színhelye Bánki elptt nem sokkal.
Borzalmas napmint nap elmenni előttem. Még ma is égtek a mécsesek. Holnap is fognak, és szívünkben mindörökké. Ez az egész eset nem csak a család tagokat közeli hozzátartozókat viselte meg,hanem az egész várost.
Őszinte és mély részvétem a családnak és a hozzátartozóknak.
"Előtte sivár halom mered. Kétszemében a szíve megremeg."
Nyugodj békében Csabi!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.