Pötty

Talán jobb lenne nem hinni benne. Talán... el kellene nézni neki... Talán az egész nem igaz. Talán csak én beszéltem be magamnak. Talán ez nem véletlen... Biztos hogy nem az, mert véletlenek nem léteznek. Talán őket egymásnak szánta az élet... egy kis időre, vagy örökre. Hogy mit lehet ilyenkor tenni?:) Csak űlni és gondolkodni, hogy miért nem érti meg hogy ezt nem lehetne csinálni.. vagy is legalább ne titokban... úgyérzem hogy jogosan tehetném fel neki azt a kérdést, hogy ,,Ha összejöttök azt azért elmondod ugye? Vagy azt is csak úgy titokban? De nem teszem.:) Mert van bennem annyi tisztelet, hogy nem szólok és nem avatkozok bele az életébe. Ám még is rosszúl esik.:) Hiányzik. De mit tudnék tenni? Egymásra találtak. Ez az én szerencsém. Na jó. Van benne valami jó is. Megtudtam hogy ki az igazi barátnő. És hát nem Ő az biztos. Lehet hogy még is. És csak én vagyok ilyen maradi és furcsa. Nem tudok mit szólni. Majd megoldódik ez is.:) Hajrá Juszti csak így tovább, kell az erő ne add fel! De ha feladom mi lesz? Tudom mi lesz... elveszítek mindent és mindenkit. Hogy nekem ne legyen rossz napom? Hogy és mindig nevessek? Hogy én mindig segítsek. És ha már nem megy? Velem ki foglalkozik? Hát majd én. Ez volt az utolsó rólam szólt bejegyzés:) Vagy is az utolsó sejtelmes és szomorúbb. Megmutatom hogy ki vagyok. Megmutatom hogy nem vagyok egy kis semmire kellő ember. Igenis vagyok Valaki. Méghozzá egy olyan Valaki, akire bármikor, bármilyen helyzetben lehet számítani. Gyerünk. Hajrá. Megmutatom hogy mi rjetőzik bennem.

Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.